Turistautak
| általános tudnivalók | útinformációk |
Általános tudnivalók
a gyalogsztrádákról
Jelzésrendszer
A Radnai-havasok turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (vörös, sárga, kék) és négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk. A jelzések állapota vegyes: van ahol elég sűrű és szépen felújított, van ahol kevésbé. Az erdős részeken fákra, feljebb kövekre vagy oszlopokra festve találjuk őket. A kiterjedt gyephavasokon elsősorban az utóbbiak mutatják az utat. Ezek a póznák azonban helyenként igencsak szellősen vannak elhintve, ezért a látási viszonyok (például a gyakori köd) nagyban befolyásolják a helyes útkövetést.
Karakter
A turistautak jellege elsősorban magasság és terepviszonyok függvényében változik. Bejárásuk nem igényel különösebb technikát, a nagy szintkülönbségek viszont általában jó erőnlétet kívánnak (egy pár túrabot is jól jöhet).
A hegylábi régió erdőségeiben sokszor erdészeti utakat kell követnünk, de vannak gyalogösvények is. A legeltetés miatt a törpefenyvesek nagy részét kiirtották, helyüket havasi gyepek vették át. Itt általában a gyepszintbe ásott vágatokban futó ösvények, esetenként pedig szekérutak vezetik a vándort. Olykor ezek az ösvények is belevesznek a „zöldségbe”. Ilyenkor térképről leolvasott irány szerint, valamint (amennyiben lehetséges) a környező terep alapján tájékozódva mehetünk tovább, remélve hogy megtaláljuk az elveszett fonalat. A legmagasabb csúcsokon (Nagy-Pietrosz, Ünőkő), illetve a főgerinc északi letöréseinél köves terep is előfordul, de a hegység egészét tekintve ezek nem jellemzőek.
Télies (havas, jeges) körülmények között az egyébként jól járható hegyoldalak és gerincek könnyen komoly veszélyforrásokká válhatnak (lavina, kicsúszás, hópárkány leszakadás), ezért az erdőhatár feletti túrázás télen csak megfelelő tapasztalattal és helyismerettel rendelkező, felkészült hegyjárók számára ajánlott.
A főgerinc egyetlen nagyobb akadálya a Sima-oldal kőfoga
Fotó: © Dr. Tegze Miklós, 2008
Az alábbi felsorolás elsősorban a hegység főgerincéhez közelebb eső túraútvonalakra fókuszál, minthogy főképp ezek tarthatnak számot a legnagyobb érdeklődésre (a hegység nyugati régiójában kijelölt hosszú, többnyire sűrű erdőségben vezető turistautak leírása a későbbiekben várható). A felsorolt utak többségéhez részletes vagy általános útleírás és útvonalmetszet tartozik, valamint néhány kivételtől eltekintve az útvonalak megtekinthetők a radnaihavasok.ro GPS alapú térképén is. A megadott időtartamok irányadóak – természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. A feltüntetett szintemelkedések és süllyedések a megadott irányra vonatkoznak. Az oldalon közölt információk naprakészen tartásában számítok az olvasók terepi tapasztalataira, bármilyen változás vagy kiegészítés bejelentését szívesen veszem.
Majszín/Izaszacsal → (Iza-forrás) → Köves-hágó/Áfonyás-tó
9-10 km | 3 óra | +500/700 m | -0 m | térképen
Ha hasznosnak találod az itt található túraleírásokat és megteheted, kérlek támogasd a radnaihavasok.ro fenntartását és fejlesztését hűtőmágnes vásárlással, adományozással, vagy utasbiztosítás kötésével!
Turistautunk kiinduló pontja a DN 17C számú főútról közelíthető meg, melyről Majszín és Izaszacsal települések határában (705 m) kell letérnünk. Az itt lévő tábla iránymutatását követve haladjunk a majszíni kolostor (Mănăstirea Moisei), illetve a 2014 végén átadott turistaszállás (refugiu turistic) felé, a keletnek tartó aszfaltozott úton. Nagyjából 600 m sétálással el is érjük az EU-s forrásból épült turistaházat, majd újabb fél km megtétele után végre felbukkan az első piros háromszög jelzés egy irányjelző táblán. Itt letérünk az aszfaltról (az út szélén 1, szűkösen 2 autó leparkolása megoldható, de inkább a turistaháznál érdemes próbálkozni) és a tábla szerint észak felé folytatjuk utunkat, immáron egy köves utcában.
A továbbiakban jórészt ezen az egyébként jó állapotban lévő, kényelmes emelkedésű szekérúton fogunk haladni. Jelzést eleinte csak elvétve fogunk látni, de ez ne bizonytalanítson el minket. A lakott részről kiérve rövidesen megérkezünk az Iza folyó szűk völgyszájához (egy romos épület - egykori vadászház - mellett haladunk el), ahol elérjük az erdő határát. Jobb oldalon mélyen alattunk vad hegyi patakként morajlik az Iza, a hangokból sejthetjük, hogy komoly zúgókat rejt a völgy mélye (melybe az út széléről helyenként óvatosan le is tekinthetünk). Az út melletti fákon itt-ott felbukkan a turistajelzés, bár az eltévedés veszélye itt nem fenyeget. Jó darabon haladunk a szurdokban felfelé (miközben egyre csökken a patak és az út közötti szintkülönbség), majd egy hegyvállat nagy ívben megkerülve jutunk el az első hídig. Pár száz méteren a patak bal partján haladunk, majd egy újabb hídon átkelve visszatérünk a másik oldalra. A következőkben látványos sziklafalak bontakoznak ki a völgy oldalán; ha eddig nem volt „szurdok-érzésünk”, most biztosan lesz. A mellettünk csobogó patak már nem olyan szilaj, mint korábban, de talán épp ezért igen hangulatos „aláfestést” ad az őt kísérő kőkulisszáknak.
A szurdokból kiérve hirtelen kinyíló havasi rétre érkezünk, amin egy esztenacsoport terül el. Utunk a házak között vezet át, amiket magunk mögött hagyva ismét erdős részre érünk. Innentől gyakoribbá válnak a fák törzsére festett turistajelzések, majd újabb híd következik. Ezt követően kb. 100 m után újra házak (valamint egy felülcsapott vízkerék) tűnnek fel, a kihelyezett táblák pedig útelágazásra hívják fel figyelmünket, melynek mindkét ága (!) piros háromszöggel jelzett. A balra kanyarodó út hídján átkelve kis kitérővel (150 m) az Iza kék forrásához juthatunk el (mellette fedett pihenőhely található), egyenesen továbbmenve pedig a Köves-hágó irányába folytathatjuk utunkat, a Runcu patak felett átvezető hídon. Mintegy 300 m múlva három patakvölgy találkozási pontjához érünk. Menetirányunk szerinti bal kéz felé az Iza-víznyelőhöz (Ponorul Izei) vezető erdei útra térhetünk le (elvben ez is piros háromszög jelzéssel ellátott turistaút), de mi az egyenes irányt tartva újfent átkelünk a patak felett, és továbbhaladunk a köves szekérúton dél felé (az út mellett tájékoztató tábla van, rajta piros háromszög jelzéssel és egy térképpel, melyen félreérthető módon csak az imént említett, másik patakvölgybe vezető út van feltüntetve jelzett útként).
Bő 1 km megtétele után váratlan hajtűkanyarral balra fordul az út, hogy egy szerpentint közbeiktatva küzdje le a Köves-hágóig hátra lévő 100 m szintet. A visszafordító kanyarba érve aztán ismét választás elé kerülünk: a piros háromszög jelzés ugyanis leágazik a szekérútról és egy erdei ösvényt követve direktben nekivág a hegyoldalnak, egyenesen az Áfonyás-tó felé véve az irányt (a fákra sűrűn felfestett jelzések jól követhetőek, a későbbiekben az út egy ponton még érinti majd a főgerincet is). Amennyiben az úton maradunk (jelzés nincs a továbbiakban), akkor pedig 600 m után a Köves-hágóban elérjük a főgerincet, ahonnét szép kilátás nyílik a Rühes-bérc (Muncelul Râios) sziklás ormára, valamint a dél felé sorakozó erdős vonulatokra. Itt akár le is táborozhatunk, vagy folytathatjuk utunkat a főgerincen, illetve délnek a Borkúti-berek, valamint Romoly község felé.
Az útvonal télen is biztonságos, bár valószínűleg ritkán járt, ezért mély hóra kell számítanunk.
Borsafüred → Juharos → Puzdra-katlan → Tejes-nyereg
kb. 11 km | 5-6 óra | kb. +1100 m | kb. -50 m | térképen
Borsafüred, Runc-Ştiol sípálya → Asztal-rét → Gargaló-nyereg
10 km | 3 óra | +600 m | -70 m | metszet | térképen
Lálatorok → Lála-völgy → Lála-tavak → Tó-nyereg
12,5 km | 5-6 óra | +1090 m | -0 m | metszet | térképen
Újradna → Lála-csúcs (Kis-Ünőkő)
13 km | 6-7 óra | +1740 m | -120 m | román nyelvű brosúra (RNP kiadvány) | térképen
Óradna → Bénes-fő → Curăţel-védkunyhó → Tó-nyereg
14 km | 6-7 óra | +1590 m | -0 m | metszet | térképen
Óradna → Radnaborberek → Curăţel-gerinc (védkunyhó)
14,5 km | 6-7 óra | +950 m | -0 m | metszet (nyári út) | metszet (téli út) | térképen
