| erőnlét és veszélyek | szemét | élővilág | vízhasználat |

Erőnlét és veszélyek

Kizárólag olyan túrákra vállalkozzunk, amit a kondíciónk és az időjárási helyzet egyaránt megenged. Túráink útvonalának megtervezéskor ügyeljünk arra, hogy a szintkülönbségek legalább olyan fontos tényezők, mint a légvonalbeli távolságok (a sok fel-lemenetel általában jelentős energiát emészt fel).

Nyáron a gyakori viharok miatt kellhet gyorsan menekülőre fogni (ezek többnyire zivatarok, de a csúcsrégióban még augusztus közepén is előfordulhat egy-egy hózápor). Télen és tavasszal pedig a behavazott turistajelzések, a lavinaveszély és a gerinceken képződő méretes hópárkányok intenek fokozott elővigyázatosságra (a lavinákról bővebben olvashatunk Milka Zsolt cikkében).

Elsősorban a meredek északi hegyoldalak veszélyesek télen, de a déli völgyekben sem ritka vendég a veszedelmes hógörgeteg. Ebben az időszakban az erdőhatár feletti részekre csak megfelelő téli tapasztalattal és felszereléssel (hótalp, hágóvas, jégcsákány a minimum) rendelkező hegymászók merészkedjenek! Havas körülmények között a Nagy-Pietrosz csúcsának meghódításával pedig senki se próbálkozzon a megszokott nyári útvonalon (a Mosolygó-tó katlanában már több mint 20 ember életét követelték hólavinák).

A sűrű köd minden évszakban komoly tájékozódási nehézségeket okozhat. Ilyenkor nem ajánlatos az erdőhatár feletti széles gyephavasokon bóklászni, mert könnyen máshol köthet ki az ember, mint ahol tervezte. Ilyen esetekben hasznunkra lehet egy GPS készülék, amire előzetesen feltöltöttük a Radnai-havasokról elérhető GPS térképállományokat (ajánlom az OpenMaps és a radnaihavasok.ro GPS térképének kombinációját).

Az alábbiakban pedig következzék néhány megszívlelendő tanács, hogy turistaként hogyan legyünk egyben természetbarátok is.

| erőnlét és veszélyek | szemét | élővilág | vízhasználat |

Szemét-kérdés

Nyilván sokak számára evidens, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: hegyi tartózkodásunk alatt termelt hulladékainkat mind le kell hozni onnan! Nagyon elszomorító a természetben szétdobált szemét látványa, és ami még fontosabb, rendkívül káros hatással van a sérülékeny ökoszisztémára. Szerencsére a Radnai-havasok viszonylag tisztának mondható, bár vannak problémás helyszínek.

A szemét elterjedésének megakadályozása rajtunk is múlik. Ezért ha módunkban áll, ne menjünk el tétlenül mások „hagyatéka” mellett! Rövidebb kirándulásokra jó ötlet magunkkal vinni erre a célra egy szemétgyűjtő szatyrot, amit kívülről rá tudunk akasztani a zsákunkra. Aki például egynapos túrát tesz a Nagy-Pietroszra, fog találni belevalót a meteorológiai állomás melletti sátrazóhely környékén és a csúcson lévő kőkalyibában egyaránt. Sajnos hasonló helyzettel találkozhatunk a Lóhavasi-vízesés környékén is.

Több napos nomád túra esetén érdemes még bevásárlás előtt végiggondolni az élelmiszerkészlet összeállítását. Konzerveket például már csak a súlyuk miatt sem célszerű bepakolni (a „páncélzat” fel-le cipelése fölösleges). Még az előkészületek során megszabadulhatunk sok fölösleges műanyag csomagolástól is, amikkel fent csak gond lenne.

| erőnlét és veszélyek | szemét | élővilág | vízhasználat |

Kapcsolat az élővilággal

Táborozáskor tartsuk szem előtt, hogy az erdőségekben medvék is élnek. Ezért ha erdős terület közelében sátrazunk (a főgerinc mindkét végén tipikusan ilyen helyeket találunk, ahol a környékbeli nyájak miatt amúgy is lehet számítani ragadozók jelenlétére), az illatos dolgokat (élelem, szemét, piperecuccok) tároljuk jól záró műanyag dobozokban, lehetőleg a sátortól távolabb elhelyezve (például egy kissé távolabbi fa magasabb ágára akasztva). Hasonló okból kifolyólag tartózkodjunk az erdőben történő vadkempingezéstől (ami a nemzeti park területén egyébként is tilos).

A Radnai erdőrengetege medvék otthona is
Fotó: © Tomasz Świst, 2008

Próbáljuk meg a lehető legkevésbé háborgatni a növényeket és az állatokat! Ennek a kívánalomnak nagyrészt eleget lehet tenni, ha a kijelölt turistaösvényeken közlekedünk, nem „gyűjtögetünk”, és nem hangoskodunk. Az utóbbi főleg nagyobb társaságokban fordulhat elő, és jellemzően nem vesszük észre magunkon. Így viszont jó eséllyel elzavarjuk környékről az összes állatot, megfosztva magunkat (és másokat) olyan élmények lehetőségétől, mint például egy zergecsalád megpillantása. A zergéket meg se próbáljuk üldözőbe venni egy közeli fotó reményében, hisz úgyis gyorsabban és biztonságosabban mozognak a mi számunkra veszélyes sziklás terepen, viszont felesleges stresszt okozunk nekik az üldözéssel. Közelképhez egy jó optikai zoom eredményesebb.

Kecses zerge figyel a Pietrosz északi oldalában
Fotó: © Covaci Norbert, 2010

Viperák jelenlétére elsősorban a hegység mészköves részein számíthatunk. Ezeken a helyeken (például a Gonosz-kő környékén) legyünk körültekintőek! Ha viperával találkozunk, kerüljük ki nagy ívben, vagy ha ez nem lehetséges, forduljunk vissza, de semmiképp se próbáljuk meg elpusztítani! Általában közeledtünkre amúgy is elmenekülnek. Hogyha ez nem sikerül nekik és fenyegetve érzik magukat, „S” alakú támadó pózt vesznek fel. Ilyenkor tanácsos azonnal faképnél hagyni őket, hogy elkerüljük a marást. Viperákkal kapcsolatosan bővebb információkkal szolgál Krecsák László írása az Erdélyi Gyopár 2003/4 számából.

| erőnlét és veszélyek | szemét | élővilág | vízhasználat |

Vízhasználat

Óvjuk a magashegyi tavak és patakok tisztaságát! A tisztálkodást inkább patakok mellett végezzük, mintsem magukban a patakokban (amúgy is jéghidegek), vagy a szennyezésre jóval érzékenyebb kis méretű és sekély tengerszemekben. Mosogatáshoz pedig minimális mennyiségű, és ha lehet, könnyen lebomló mosogatószert használjunk (amennyiben szükség van rá egyáltalán). Ivás céljából érdemes csak a forrásokra szorítkozni (mindegyik kijelölt táborozóhely közelében találunk).