EUB utazási biztosítások

A Radnai-havasok látogatása


Látogatási szabályok

csak lábujjhegyen

A Radnai-havasok, és azon belül a nemzeti park területére való belépés egyelőre ingyenes és mindennemű időbeli korlátozástól mentes. A park területén belül azonban a látogatóknak néhány alapvető szabályt be kell tartaniuk:

  • a jelzett turistautakról nem illik letérni;
  • sátorozni csak az arra kijelölt helyeken szabad;
  • tiltott a tűzrakás (főzéshez használjunk gázfőzőt);
  • nem engedélyezett a tengerszemekben való fürdőzés;
  • tilos a növények és állatok gyűjtése, háborgatása, elpusztítása (ez a viperákra is vonatkozik);
  • mindenki köteles a saját szemetét lehozni a hegyről.

Az alábbiakban a nemzeti park rövid bemutatását követően néhány megszívlelendő jótanács olvasható, hogy turistaként egyben természetbarátok is legyünk.


| oldal tetejére |

Radnai-havasok Nemzeti Park

Parcul Naţional Munţii Rodnei

A Radnai-havasok egyes részei már több mint 70 éve részesülnek valamilyen fokú védettségben. A hegység első természetvédelmi területét ugyanis még 1932-ben hozták létre, botanikai ritkaságok védelmére. A következő lépés 1979-ben történt, az UNESCO ekkor nyilvánította a Nagy-Pietroszt és szűkebb környezetét „Ember és Bioszféra” rezervátummá. 2000 óta pedig végre nemzeti park státuszt élvez a hegység nagyobb része (mintegy 46.000 ha).

A Radnai-havasok növény- és állatvilága a Kárpátok többi magashegységéhez hasonló összetételű, de él itt sehol máshol elő nem forduló (endemikus) növényfaj is, mint például a radnai habszegfű. Nem csoda, hogy a vidék már igen korán felkeltette neves botanikusok érdeklődését. A XIX. század közepén rendszeresen tanulmányozta flóráját Czecz Antal, Janka Viktor, és természetesen Florian Porcius is, aki nem mellesleg Óradna szülötte.

radnai habszegfű

Radnai habszegfű (Lychnis nivalis)
Fotó: © Budai Péter, 2009

kárpáti sáfrány

Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)
Fotó: © Budai Péter, 2009

A hegységet tavasszal és nyár elején pompás színekbe öltözteti a számos havasi virág. Április-május táján lila sáfrányszőnyeg, júniusban pedig az erdélyi havasszépe borít be egész hegyoldalakat, de virít még a havasi kökörcsin, törpe kankalin, kárpáti harangvirág, különféle tárnicsok és még sok más alpesi virág is. A mészköves területek kedvelője a havasi boglárka, és a sajnos egyre fogyatkozó havasi gyopár. Legelőterület számára teret nyerendő, a törpefenyőket korábban nagy arányban kiirtották, visszatelepítésük most több helyütt folyamatban van.

havasi harangvirág

Havasi harangvirág (Campanula alpina)
Fotó: © Budai Péter, 2006

erdélyi havasszépe

Erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi)
Fotó: © Dr. Péterffy Anna Erzsébet, 2005

Az állatok közül megtalálható itt szinte minden jellemző kárpáti nagyvad (medve, hiúz, farkas, róka, vaddisznó, gímszarvas, zerge), valamint számos kisemlős (például a 70-es években Franciaországból betelepített mormota, vagy a havasi cickány), madár, hüllő és kétéltű. A hegység értékes, ritka madara a nyírfajd. Bár nem tartoznak a terület természetes faunájához, nyáron népes birkanyájak is grasszálnak a hegyen (a hozzájuk tartozó, finoman szólva „agilis” pásztorkutyák kíséretében).

kárpáti zerge

Az őshonos kárpáti zerge...
Fotó: © Covaci Norbert, 2010

mormota

...és a betelepített mormota
Fotó: © Szabó Zsolt, 2009

A sors iróniája, hogy az egykor híres Radnai-havasok-beli zergeállomány a mértéktelen orvvadászat miatt a XX. század elejére sajnos teljesen kiveszett a hegységből. A 60-as és 70-es során megkezdődött a faj visszatelepítése, aminek köszönhetően a 80-as évek végére kialakult egy egészséges populáció. Sajnos a 90-es években megfelelő védelem híján újra elharapózott az orvvadászat, és az állomány ismét drasztikusan megfogyatkozott. Minderről Béres József írásában bővebben is olvashatunk. A zergék száma napjainkban 100 egyed körülire emelkedett, ez azonban még mindig csak a fele annak, amit a rendelkezésre álló terület nagysága megengedne. Többek között ezért is utasította el a nemzeti park 2008-ban a helyi erdészet vadászati kérelmét és döntött úgy, hogy 10 évig nem is foglalkozik további kérelmekkel.

törpe kankalin

Törpe kankalin (Primula minima)
Fotó: © Budai Péter, 2006

buglyos szegfű

Buglyos szegfű (Dianthus superbus)
Fotó: © Budai Péter, 2009

Adminisztráció

A nemzeti park igazgatóságának Óradnán (Rodna) és Borsán (Borşa) vannak kirendeltségei:

Elérhetőségek:

  • Óradna - tel: +40-263-377715
  • Óradna - fax: +40-263-377181
  • Borsa - tel/fax: +40-262-344775
  • weboldal: www.parcrodna.ro
  • e-mail: parcrodna(kukac)email.ro
    /a (kukac) @ jelre cserélendő/

A nemzeti park logója

Rezervátumok

A nemzeti parkon belül néhány kisebb területi egységet külön védelem alá helyeztek. Ezekre a helyekre szabad a bejárás, mindemellett joggal elvárható a természettel szembeni legalázatosabb viselkedés és maximális tisztelet.

Legnagyobb a hegységben elsőként, 1932-ben létrehozott Nagy-Pietrosz rezervátum, ami ekkor még csak a Nagy-Pietrosz csúcsrégiójában fedett le 183 ha-t. Harminc évvel később 2700 ha-ra terjesztették ki, 1977 óta pedig megegyezik az UNESCO MAB programba bevont területtel (3300 ha). Ezt követi az Ünőkő környékét lefedő Bila-Lála rezervátum (2568 ha), amit 1973-ban hoztak létre. E két rezervátum területén találjuk a hegység legszebb tengerszemeit és legmagasabb csúcsait.

A többi megkülönböztetett védelemben részesülő helyszín kisebb területeket foglal el. Ilyenek a Gonosz-kő (Piatra Rea - 50 ha), a Száka-hegyi nárciszmező (Poiana cu narcise din Muntele Saca - 5 ha), a Mihály-havas forrásai (Izvoarele Mihăiesei - 50 ha), az Iza kék forrása és barlangja (Peştera şi Izvorul Albastru al Izei - 100 ha), a Batrâna-forrás (Izvorul Batrâna - 0,5 ha), a Kormány-völgy (Valea Cormaia - 50 ha), valamint a Tăuşoare és Cobăşel barlangok.

A Nagy-Pietrosz rezervátum

A Nagy-Pietrosz rezervátum madártávlatból
Fotó: © Budai Péter, 2007


| oldal tetejére |

Veszélyek

Kizárólag olyan túrákra vállalkozzunk, amit a kondíciónk és az időjárási helyzet egyaránt megenged! Túráink útvonalának megtervezéskor pedig ügyeljünk arra, hogy a szintkülönbségek legalább olyan fontos tényezők, mint a légvonalbeli távolságok; a sok fel-lemenetel ugyanis általában jelentős energiát emészt fel.

Nyáron a gyakori viharok miatt kellhet gyorsan menekülőre fogni (ezek az esetek többségében zivatarok, de a csúcsrégióban még augusztus közepén is előfordulhat egy-egy hózápor). Télen és tavasszal pedig a behavazott turistajelzések, a gerinceken képződő méretes hópárkányok, illetve az általános lavinaveszély intenek fokozott elővigyázatosságra (elsősorban a meredek északi hegyoldalakon leselkedik ránk veszély, de a déli völgyekben sem ritka jelenség a veszedelmes hógörgeteg). Ebben az időszakban az erdőhatár feletti részekre csak megfelelő téli tapasztalattal és felszereléssel (hótalp, hágóvas, jégcsákány, GPS) rendelkező hegymászók merészkedjenek! Havas körülmények között a Nagy-Pietrosz csúcsának meghódításával pedig senki se próbálkozzon a megszokott nyári útvonalon (a Mosolygó-tó katlanában már több mint 20 ember életét követelték hólavinák).

Télen nem árt az elővigyázatosság

Télen nem árt az elővigyázatosság
Fotó: © Fenyős Zoltán, 2009

Ködös főgerinc, valahol a Radnaiban

Ködös főgerinc, valahol a Radnaiban
Fotó: © Tegze Miklós, 2008

A sűrű köd minden évszakban komoly tájékozódási nehézségeket okozhat. Ilyenkor nem ajánlatos az erdőhatár feletti széles gyephavasokon bóklászni, mert könnyen máshol köthet ki az ember, mint ahol tervezte. Ilyen esetekben hasznunkra lehet egy GPS készülék, amire előzetesen feltöltöttük a Radnai-havasokról elérhető GPS térképállományokat (ajánlom az OpenMaps és a radnaihavasok.ro GPS térképének kombinációját).

Milka Zsolt magashegyi túrákkal foglalkozó kitűnő oldalán bővebben olvashatunk a általános veszélyekről, a zivatarokról és a lavinákról is.


| oldal tetejére |

Szemét-kérdés

Nyilván sokak számára evidens, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: hegyi tartózkodásunk alatt termelt hulladékainkat mind le kell hozni onnan! Nagyon elszomorító a természetben szétdobált szemét látványa, és ami még fontosabb, rendkívül káros hatással van a sérülékeny ökoszisztémára. Szerencsére a Radnai-havasok viszonylag tisztának mondható, bár vannak problémás helyszínek.

A szemét elterjedésének megakadályozása rajtunk is múlik. Ezért ha módunkban áll, ne menjünk el tétlenül mások „hagyatéka” mellett! Rövidebb kirándulásokra jó ötlet magunkkal vinni erre a célra egy szemétgyűjtő szatyrot, amit kívülről rá tudunk akasztani a zsákunkra. Aki például egynapos túrát tesz a Nagy-Pietroszra, fog találni belevalót a meteorológiai állomás melletti sátrazóhely környékén és a csúcson lévő kőkalyibában egyaránt. Sajnos hasonló helyzettel találkozhatunk a Lóhavasi-vízesés környékén is.

Több napos nomád túra esetén érdemes még bevásárlás előtt végiggondolni az élelmiszerkészlet összeállítását. Konzerveket például már csak a súlyuk miatt sem célszerű bepakolni (a „páncélzat” fel-le cipelése fölösleges). Még az előkészületek során megszabadulhatunk sok fölösleges műanyag csomagolástól is, amikkel fent csak gond lenne.


| oldal tetejére |

Vízhasználat

Óvjuk a magashegyi tavak és patakok tisztaságát! A tisztálkodást inkább patakok mellett végezzük, mintsem magukban a patakokban (amúgy is jéghidegek), vagy a szennyezésre jóval érzékenyebb kis méretű és sekély tengerszemekben. Mosogatáshoz pedig minimális mennyiségű, és ha lehet, könnyen lebomló mosogatószert használjunk (amennyiben szükség van rá egyáltalán). Ivás céljából érdemes csak a forrásokra szorítkozni (mindegyik kijelölt táborozóhely közelében találunk ilyet).


| oldal tetejére |

Kapcsolat az élővilággal

Táborozáskor tartsuk szem előtt, hogy az erdőségekben medvék is élnek. Ezért ha erdős terület közelében sátrazunk (a főgerinc mindkét végén tipikusan ilyen helyeket találunk, ahol a környékbeli nyájak miatt amúgy is lehet számítani ragadozók jelenlétére), az illatos dolgokat (élelem, szemét, piperecuccok) tároljuk jól záró műanyag dobozokban, lehetőleg a sátortól távolabb elhelyezve (például egy kissé távolabbi fa magasabb ágára akasztva). Hasonló okból kifolyólag tartózkodjunk az erdőben történő vadkempingezéstől (ami a nemzeti park területén egyébként is tilos).

A Radnai erdőrengetege medvék otthona is

A Radnai erdőrengetege medvék otthona is
Fotó: © Tomasz Świst, 2008

Próbáljuk meg a lehető legkevésbé háborgatni a növényeket és az állatokat! Ennek a kívánalomnak nagyrészt eleget lehet tenni, ha a kijelölt turistaösvényeken közlekedünk, nem „gyűjtögetünk”, és nem hangoskodunk. Az utóbbi főleg nagyobb társaságokban fordulhat elő, és jellemzően nem vesszük észre magunkon. Így viszont jó eséllyel elzavarjuk környékről az összes állatot, megfosztva magunkat (és másokat) olyan élmények lehetőségétől, mint például egy zergecsalád megpillantása. A zergéket meg se próbáljuk üldözőbe venni egy közeli fotó reményében, hisz úgyis gyorsabban és biztonságosabban mozognak a mi számunkra veszélyes sziklás terepen, viszont felesleges stresszt okozunk nekik az üldözéssel. Közelképhez egy jó optikai zoom eredményesebb.

Kecses zerge figyel a Pietrosz északi oldalában

Kecses zerge figyel a Pietrosz északi oldalában
Fotó: © Covaci Norbert, 2010

Viperák jelenlétére elsősorban a hegység mészköves részein számíthatunk. Ezeken a helyeken (például a Gonosz-kő környékén) legyünk körültekintőek! Ha viperával találkozunk, kerüljük ki nagy ívben, vagy ha ez nem lehetséges, forduljunk vissza, de semmiképp se próbáljuk meg elpusztítani! Általában közeledtünkre amúgy is elmenekülnek. Hogyha ez nem sikerül nekik és fenyegetve érzik magukat, „S” alakú támadó pózt vesznek fel. Ilyenkor tanácsos azonnal faképnél hagyni őket, hogy elkerüljük a marást. Viperákkal kapcsolatosan bővebb információkkal szolgál Krecsák László írása az Erdélyi Gyopár 2003/4 számából.

Iszkoló keresztes vipera

Iszkoló keresztes vipera
Fotó: © Budai Péter, 2005
(a kép a Júliai-Alpokban készült)

Ilyen helyzetben inkább nekünk érdemes iszkolni

Ilyen helyzetben inkább mi iszkoljunk
Fotó: © Budai Péter, 2005
(a kép a Júliai-Alpokban készült)