Áttekintés

Turista szemszögből nézve a Radnai-havasok kettős képet mutat szálláslehetőségek tekintetében. Egyes hegylábi települések és üdülőközpontok panziói az otthon minden kényelmével rendelkeznek, a hegység magasabb régióiba érve viszont csak elvétve találunk egy-egy működő menedékházat (románul: cabana), vagy védkunyhót (refugiu). Ezek a szállások jellegükből adódóan kisebb komfortot nyújtanak. A hegység főgerincén pedig egyelőre csak a sátorozás hívei találják meg a számításukat - nekik persze annál inkább csábító terep ez a „romlatlan” hegyvidék. Az alábbiakban rövid áttekintés olvasható a lehetőségekről, részletesebb ismertetést a belinkelt aloldalak tartalmaznak.

Panziók

A hegység lábainál fekvő településeken számos panzió üzemel, elsősorban (de nem kizárólagosan) az északi oldalon: Borsán és Borsafüreden (utóbbi népszerű síterep). Az itteni panziók jellemzően magas komfortfokozattal rendelkeznek, a hegység legnépszerűbb látnivalói pedig egynapos túrák keretében felkereshetőek. A déli oldalon jelenleg kevesebben próbálkoznak vendéglátással, de itt is lehet találni megfelelő szálláshelyet (például Radnaborbereken).

Menedékházak

Működő magashegyi menedékházat mostanság nemigen találunk a Radnai-havasokban. A Szacsali-hágóban és a Borsai-hágóban üzemelő, autóval is megközelíthető fogadókon kívül csak a déli régió völgyeiben van néhány alacsonyabban fekvő turistaház vagy erdészház, klasszikus értelemben vett menedékházakat pedig egyedül a hegység keleti részén, az Ünőkőtől délre és keletre találunk (a többi részről ezek jelenleg teljesen hiányoznak).

E tekintetben voltak ígéretesebb időszakai is a hegységnek. Az első turista menedékházat az Erdélyi Szász Kárpát Egyesület (Siebenbürgische Karpaten Verein) építette 1882-ben, az Ünőkőről lefutó Curăţel-gerincen. Az 1480 m (más források szerint 1560 m) magasan lévő Kuhhornhütte két évre rá leégett, de 1910-ben újjáépítették. Ez a személyzet nélküli védkunyhó 1943-ban még bizonyosan megvolt, valószínűleg a II. világháború harcaiban pusztult el. Az S.K.V. besztercei osztálya 1886-ban a Korongyos-csúcs közelében egy másik kunyhót is létesített, ezt 20 évvel később pásztorok tették tönkre.

Az Ünőkői menedékház felszentelése. A S. K. V. Beszterce-Naszód-Radnai osztálya julius 10-én az Ünőkőn épített menedékházát ünnepélyesen felszentelte. Julius 9-én reggel 52 résztvevő találkozott a besztercei pályaudvaron nagy hegyi botokkal, háti zsákokkal és jó kedvvel felszerelve. A társaság Bethlenen át motorral Radnára érkezvén, innen részint kocsival, részint gyalog a borbereki fürdőbe ment. Közös ebéd után utra keltek; a bánya melletti fenségesen szép úton s négy órai gyaloglás után érték el az ujonnan 2300 korona költséggel épített menedékházat — mely teljes díszében barátságosan üdvözölte az érkezőket. A menedékház a „Kuratielu” nevű hegy tetején 1560 m. magasságban fekszik. Ugyanazon a helyen épűlt fel, amely helyen állott a régi s 1884-ben leégett menedékház. Belső berendezése egyszerű, de praktikus. Két szoba; az egyik 10, a másik 4 ágygyal és a konyha. Külső berendezése olyan, hogy védett helyek sok ideig fennállhat. A havasi helyen gyakori viharokra tekintettel a menedékhelyet villámhárító védi. Nem kell mondanunk, hogy este 10 óráig jól mulatott a társaság és mivel 14 ágy 52 személyre nem elegendő; a férfiak nagy része a padláson hált. A ház egyik szobáját a 10 ágygyal a 18 hölgy számára engedték át. Reggel 4 órakor ködös, hideg időben ment fel a társaság az „Ünőkőre” (2280 m.). Sokan útközben visszatértek, mert a mászást — a hideg szélköd és más nehézségek miatt — nem birták, azonban a társaság nagyobb része mégis csaknem megközelítette a csúcsot; a csúcsra csakis 13-an mentek fel — köztük egy hölgy is, Berger Valeria — akit fent az Ünőkő tetején a férfiak lelkesen megéljeneztek. Havasi rózsákkal díszítve érkeztek vissza a kirándulók a menedékházhoz, hol 10 órakor kezdetét vette az ünnepies felszentelés. A menedékház felszentelését gör. kath. szertartás szerint Malaiu Dániel óradnai gör. kath. lelkész és Hofstädter Frigyes, petresi ágost. evang. pap végezték. Az utóbbi lendületes beszédében hangsulyozta, hogy a menedékház annak szolgáljon, ami a modern embert a természethez vonzza t. i. az igazság és a szépség iránti szeretetnek. Azután Salzer Mihály tanár, a S. K. V. tevékeny elnöke, átadta a menedékházat, az idegenforgalomnak köszönetet fejezvén ki mindazoknak, kik ezen ház létrejöttét elősegítették — különösen Laitner Elek, miniszteri tanácsos, erdőigazgatónak, Gallov Géza bányaigazgatónak, Juron N. mérnöknek és Philippi Mihály szolgabirónak. A felszentelést egy közköltségen készült meleg ebéd követte, melyet emelkedett hangulat mellett fogyasztott el a jókedvü társaság. Fél egykor aztán utra kelt az egész társaság, hogy a 6 órai vonatot Radnán még elérje. A „Bénes”-en át 3 órai gyaloglás után érték el Óradnát, hol a Karácsonyi-szállodában még vígan mulattak a vonat indulásáig.

Alzner H. írása, megjelent: Erdély, XIX. évf. 7. szám (109. oldal), 1910

A magyar turistaegyesületek közül elsőként az Erdélyi Kárpát Egyesület vállalt aktív szerepet: 1893-ban Radnaborbereken létesített turistaházat, ami elsősorban fürdővendégek számára épült, de hegyi túrák kiindulópontjaként is előszeretettel használták. Az egyesület hamarosan tervbe vette egy, az Ünőkő csúcsa alatt létesítendő saját menedékház építését is, ebből azonban később semmi sem valósult meg.

Az Ányes-völgy és Borsa között 1916-17-ben kiépített 16 km hosszú egykori ércszállító kötélpálya mentén több őrházat is emeltek, így például a Puzdra alatti katlanban és a Galac-nyeregben. Utóbbi a 60-as években tönkrement, előbbit viszont turista menedékházzá alakították. A népszerű Puzdra menedékház egészen a 80-as évek végéig üzemelt, amikor is a közelben épült új ház vette át a szerepét. Sajnos a 90-es években ez a menedékház is fosztogatás és gyújtogatás martaléka lett. Jelenleg csak a csupasz falai állnak, mellette pedig az utóbbi években egy esztena létesült (lásd a védkunyhóknál).

A Felsőmagyarországi Bányatársulat Ányes-bánya drótkötél-pályája
Fotó: © Xántusz János, 1918

A Radnai-havasok legintenzívebb és legrövidebb ideig tartó turisztikai fejlesztése a második bécsi döntést követő években zajlott, ekkor – mint az akkori Magyarország legmagasabb hegysége – kiemelt figyelem fordult felé, és a háborús időszak ellenére nagyszabású fejlesztések kezdődtek el. Ennek legmaradandóbb eredményeként említhető a borsafüredi téli sportközpont létrehozása, melyhez kapcsolódóan 1942-ben a Ló-havas északi oldalában, 1650 m magasan felépült a Magyar Sí Szövetség Anikó-menedékháza. A síelők hasonló házat terveztek a Puzdra-katlanba, míg a turista szervezetek közül a Magyarországi Kárpát Egyesület és az Erdélyi Kárpát Egyesület is aktivizálta magát. Előbbi a Mosolygó-tó katlanába álmodott menedékházat, valamint az ányesi bánya kötélpályájának gerincállomása közelébe tervezett védkunyhót létesíteni, utóbbi pedig egy sor menedékház és védkunyhó felhúzását célozta meg a főgerinc mentén, valamint a hegység más részeiben.

Anikó menedékház, háttérben a Gargalóval
képeslap az 1940-es évekből

Védkunyhók

A Radnai-havasok magashegyi régiójában jelenleg összesen három védkunyhó található, melyből kettő a főgerincen van. A Nagy-Pietrosz csúcsán lévő kőkalyiba azonban szállásként csak legvégső esetben jöhet szóba (elég rossz állapotban van), az Ünőkő csúcsa alatt viszont a korábbi esőházikó helyén 2013-ban egy jól használható védkunyhót létesítettek, ami reméljük sokáig fogja szolgálni az erre járó túrázókat. A harmadik létesítményt az Ünőkőről dél felé lefutó Curăţel-gerincen találjuk, ez egy egész nagy méretű és jól karbantartott (de nem felügyelt) faház. Kényelem és szolgáltatások tekintetében a védkunyhók közé sorolható még az egykori Puzdra-menedékház mellett felépült esztena, ahol szükség esetén puritán körülmények között megszállhatnak turisták is (de nem ez az elsődleges funkciója).

A Curăţel védkunyhó
Fotó: © Varga Ákos, 2014

Sátorozóhelyek

Ahogy a fentiekből kiderült, a hegység központi részén kizárólag sátorral lehet tanyát verni. Azonban ezt nem tehetjük meg akárhol – a természet védelme érdekében sátorozásra csak a nemzeti park által kijelölt sátorozóhelyeket szabad igénybe venni. A szabály betartását nem nagyon ellenőrzik, de mivel a kijelölt helyek száma és elhelyezkedése megfelelő, a „tilosban parkolás” normális esetben teljesen indokolatlan (persze ha úgy hozza a helyzet, hogy valahol máshol muszáj letáboroznunk, akkor ne aggódjunk emiatt). Sátrazni lehet még a Diana és Rotunda menedékházak mellett (ezeken a helyeken általában valamekkora összeget elkérnek a helyért), és valószínűleg nem tilos a Curăţel védkunyhónál sem.

A kijelölt sátorozóhelyek többsége a főgerinc mellett vagy annak közvetlen közelében található, egymástól való távolságuk ideálissá teszi őket a sokak által kedvelt Radnai-gerinctúra több napot igénylő bejárásához. A táborhelyek teljesen nomád jellegűek, tehát alapvetően semmi (legfeljebb egy tábla) utal arra, hogy kijelölt sátorozóhelyről van szó. Viszont szinte mindegyikük közelében található forrásvíz. A nomád táborhelyek használata ingyenes, mindössze annyi „fizetséggel” tartozunk, hogy ne rondítsuk el a környéket (vagy ha esetleg más ilyesmire vetemedett, igyekezzünk helyrehozni a hibáját).

Érdemes kipróbált, strapabíró sátrakra bízni magunkat, a főgerinc környékének erős szelei és viharai ugyanis nem kegyelmeznek a gyenge szerkezeteknek. Aki sátorozni készül, feltétlenül olvassa el a túrázás, látogatás és időjárás rovatokban írtakat is!