| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Általános bemutatás

a legmagasabb bérc

A Nagy-Pietrosz csúcsa a Borsa feletti legelőkről
Fotó: © Martin Tinak, 2005

A Nagy-Pietrosz, avagy Köves-havas nem csupán a Radnai-havasok, hanem egyben az egész Keleti-Kárpátok legmagasabb hegycsúcsának megtisztelő címét is magáénak tudhatja. A második bécsi dötést követően néhány évig (1940-1944) az akkori Magyarország legmagasabb pontja volt, ez idő alatt Horthy Miklós kormányzó nevét viselte. Első dokumentált megmászása 1796 augusztusából ismeretes Kitaibel Pál és gróf Waldstein Ádám természettudósok, Schütz János festő, valamint helybeli román vezetőik által. A kétnaposra sikeredett kirándulás történetét Kitaibel saját naplójában örökítette meg, beszámolóját 1941-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (akkor még Erdély nevet viselő) folyóiratában újra leközölték. Egyébként valószínűsíthető, hogy a helybeliek közül már korábban is fel-felmerészkedtek egyesek.

Archív felvétel a Nagy-Pietroszról egy régi képeslapon

A csúcs a főgerinc egyik északra kiágazó vonulatának része. Míg dél felől egységes tömbként emelkedik az őt határoló völgyek fölé, északon meredek leszakadásokkal három glaciális katlanra oszlik. Borsa irányából aránylag rövid úton megközelíthető, nem véletlenül a hegység egyik leginkább látogatott pontja. Megmászása kedvező időjárási körülmények között nem nehéz, azonban mindenképp jó erőnlétet kíván. A csúcson egy rozzant, sorsára hagyott, egyesek által szeméttárolóként használt védkunyhó vár jobb időkre. Itt nemrég csúcskönyvet is találtunk (kis füzet egy műanyag dobozban).

A Nagy-Pietrosz és a Grohotu tömbje a főútról nézve
Fotó: © Juhász Márta, 2008

A Nagy-Pietroszon jelölték ki a hegység első természetvédelmi területét, még 1932-ben. Botanikai értékei mellett a Radnai-havasok hányattatott sorsú zergeállományának is egyik utolsó mentsvára az 1979-ben UNESCO „Ember és Bioszféra” rezervátummá nyilvánított környék.

A csúcsról kelet felé végigkövethetjük a Radnai-havasok teljes főgerincét, északra a Visó völgyének túloldalán emelkedő Máramarosi-havasokat, nyugatra a szintén szomszédos Széplest, dél felé a Borgói-hegységet és a Kelemen-havasokat. Tiszta időben természetesen jóval távolabbra, déli irányban akár a Déli-Kárpátok vonulatáig, nyugatra pedig a Magas-Tátráig is ellátni.

Keleti panoráma a Nagy-Pietroszról
Fotó: © Budai Péter, 2006

Sajnos ide köthető a magyar hegymászás történetének legtöbb áldozatot követelő balesete is. 1944 január 13-án tizenöt salgótarjáni levente vágott neki a csúcsnak egy budapesti százados vezetésével. A csapatot a Mosolygó-tó katlana fölötti, télidőben fokozottan veszélyes hólejtőn lavina temette be. Mindössze egyetlen fiatal élte túl a balesetet - ő korábban fényképezés miatt maradt hátra. A történelem alakulása folytán csak 2003-ban sikerült méltó emléket állítani a helyszínen (erről bővebben a Salgótarjáni Alpin Klub honlapján lehet olvasni).

A kopjafa háromnyelvű felirata
Fotó: © Sótér Zsolt, 2003

Az elhunytak névsora:

| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Felvezető utak

A Nagy-Pietroszt négy úton közelíthetjük meg, de ezek közül csak kettő jelzett turistaút. A másik kettő (a Dragos és Sebes patakok völgyében) jelzés nélküli, vad és veszélyes ösvény, kizárólag jó helyismerettel rendelkezők számára járható.

északról

metszet

A legrövidebb jelzett út Borsáról indul, innen a csúcsig 12 km gyaloglás vár ránk. Autónkat (ha azzal vagyunk) a kórház nyugati oldalán lévő parkolóban hagyhatjuk. Az utca túloldalán épült egy új áruház, itt a vásárlás is elintézhető. Kerüljük meg a kórház épületegyüttesét a főút mentén, majd jobbra térjünk le a jelzésnél. Átkelünk a Visó hídján, aztán a kanyargós, köves utcán megkezdjük az emelkedést. A nyugati vendégmunkából egyre több új ház nő ki a földből, a lakott részről így csak nagysokára vergődünk ki.

Azért egyszer ez is megtörténik, s a még mindig széles kövesút immáron az erdőben kezd el felfelé szerpentinezni. Az év megfelelő szakában menet közben degeszre ehetjük magunkat fenséges ízű málnával és áfonyával. Egy idő után kiérünk az erdőből is, a hegyoldalban újratelepített törpefenyves következik. Ha nem burkolózik felhőbe, innen már látható a csúcs. Az út nemsokára bekanyarodik a Mosolygó-tó katlanába - percek kérdése és a meteorológiai állomásnál találjuk magunkat.

Innentől gyalogösvényen megyünk tovább. Kissé feljebb elhaladunk a tó mellett, itt álljunk meg rövid időre a salgótarjániak kopjafájánál. A hátralévő mintegy 500 méter szintemelkedés tekintélyes részét a meredek hegyoldalban szerpentinező köves, de mégis kényelmes ösvényen tesszük meg. A gerincre felérve kétfelé ágazik az út: egyenesen tovább a főgerinc felé vezet a Bukuly-csúcsok megkerülésével, jobbra pedig fel a Pietrosz csúcsára.

délről

metszet

A hegység főgerince felől a Rebra-csúcs közelében ágazik ki egy ösvény észak felé a Bukuly-csúcsok irányába. A jelzés eleinte piros sáv, mely rövid idő múltán kék sávba lényegül át. Magát a Bukulyt a jelzett út nyugatról kerüli, de egy kis kitérővel könnyen felgaloppozhatunk rá, ha már arra járunk (megéri a szép kilátás miatt). A Nagy-Bukuly és a Pietrosz közötti hágóból újabb kitérő kínálkozik: kelet felé a Bukuly-tavakhoz ereszkedhetünk le innen. A Pietrosz csúcsára a hegy gerincén vezető kék sávon jutunk fel (a jelzés a felső hágóban kétfelé ágazik: balra felfelé a csúcsra, egyenesen pedig lefelé a Mosolygó-tó katlanába vezet.

| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Közeli táborhelyek

A Pietrosz közvetlen közelében csak nomád körülmények között szállhatunk meg. Legközelebb a Mosolygó-tó katlanában, a meteorológiai állomás mellett van kijelölt sátorozóhely. A főgerincen további két, aránylag közel eső táborhelyet találunk: egyrészt a Rebra-tó mellett, valamint kissé távolabb a Repedő-csúcs északi oldalában. Természetesen Borsában is megszállhatunk valamely panzióban, hiszen a csúcs innen egy napon belül megjárható. A város feletti legelőkön viszont ne verjünk sátort, gazdáik nem veszik jó néven.